munkaPAD 4.

Mutasd az asztalod, én megmondom!
munkaPAD rovatunkban bemutatjuk hol és hogyan dolgoznak tagjaink, elmesélik és megmutatják hol lesz az ötletből terv, a tervből tárgy, termék, alkotás, és ehhez a folyamathoz mi minden egyéb társul még.

Legfrissebb pad-mutatónk: BERGOVECZ LÁSZLÓ, formatervező

Mikor tudsz a legjobban dolgozni? Melyik napszak a legtermékenyebb számodra?
Elméletben állandóan „dolgozom”, de azt hiszem az éjszaka a legkreatívabb időszakom. A „mikor nem szeretek dolgozni”-ra tudnék olyasmit mondani, hogy: „aki reggel 8 óra előttre időzít velem találkozót, az önző és nincs tekintettel az éjszaka burjánzó gondolatok és zsengék szárba szökkentésére...

Melyik a tervezés-kivitelezés során legtöbbet használt tárgyad?
A tervezés több periódusra bontható, és amikor már tárgyakkal babrálok, az már a sokadik lépés. Persze értem, hogy az íróasztal körüli elemeket kellene elemeznem. Vékonyhegyű ceruzák illetve filcek az ideálisak nekem a skiccelésekhez. Ezek az ötlet-rögzítések a legritkább esetben törekednek a szépségre. *(Ezt mindjárt megmagyarázom miért.) Ilyenkor mindig a karnyújtásnyira van a mérőszalag. Folyamatosan ellenőriznem kell, hogy a forma és annak méretei mennyit eszik ki az anyagból és az milyen negatív formát eredményez, amiből újra pozitív formát generálok.
Na de persze van nálam papírvágó kés, modellező karton - konkrétan az egér, a laptop mellett vágómatracon siklik, hogy ne kelljen messzire mennem, mikor nyiszálok. Lássuk csak, mit hagytam ki. Általában különböző logikai játékok részei/egésze van a kezem ügyében, hogy az egymásba kapcsolódó elemek térben tartsák az agyamat – síkban jobban kiterjedő elemeknél hajlamos vagyok elfeledkezni vastagságról, ami az adott tárgy ’Z’ tengelyén van.
Az utolsó, a favágás előtti szakasz - nekem is a laptopon zsizsereg. Ott kell miniméterre’ (műhelyzsargon) kiosztani a marószerszámokat.

* Vigyáznom kell, hogy nehogy beleszeressek egy jó rajzba, és ne az ötlet vezérelje a megcsinálni akarást.

Mi inspirál leginkább?
A humor. A hatása annak, amit csinálok. A váratlanság. Az újszerűség. A lelkesedés.
Az inspirációnak az a része, ami a tárgyra vonatkozik: az adott igény kielégítéséből vagy egy probléma megoldásából indul ki. De a vicces, hogy hiába készül el egy tökéletesen funkcionáló tárgy, önmagában még nem okoz élvezetet a használata, látványa - vagy éppen látványának hiánya. Meg kell, hogy szülessen egy kapocs köztünk. A tervező a tárgy és a használó háromszöge.
Ami tárgy és a használó között kialakul, egy dialógus. Olyan dolgokról árulkodnak, amiről nem beszélgetnek az egzisztenciájuk létrehívásakor. Tehát ha a termék „olcsó”, akkor az valójában drága:
- Valaki valahol legyártotta éhbérért – kizsákmányolás, aminek a jelenléte egyáltalán nem civilizált.
- A termék alapanyaga melléktermék és/vagy mérgező elemeket tartalmaz. Ezekhez többnyire könnyen hozzájutunk, áruház jellegű helyeken fellelhető használati tárgyak. Többnyire gyorsan elhasználódnak (előre tervezett ritmusban) és a hulladékká válásakor újabb problémát okoz a planétának.
- Vagy a DIY romantikától átitatott, durván kezelt felületek. (Ennek persze van mesterfoka, de azt már megint nem sorolhatjuk az olcsó kategóriába.)
Ezeket mind valamilyen legitimitás követeli meg, de egy olyan meg nem célzott, ám az élettérben mégis visszhangzó párbeszéd, amivel nehezen akarnánk azonosulni.
Ezért hangsúlyozom a tudatosságot, amikor egy új beruházásra szánjuk el magunkat. Ez a gondolat inspirálta az egész kezdeményezésem. Érdemes tisztában lenni az anyagok életével az élettér előtt és az után. Bármi, ami toxikus hulladékká változik, ha már kikerül a lakásból, feltehetően toxikus tárgyként volt jelen.
A nyilvánvalóbb alaki, mind funkcionális, mind pedig esztétikai jelenléte egy tárgynak már teljesen más választási szempontokról tereferél.
A kialakításába determinált mozdulatokkal a tárgyak tánclépéseit fagyasztotta be az alkotó. Erre utal egy markolat vastag szakasza, vagy fogó nyílások, esetleg zsanérok, vagy mozgatásra szánt részek.
Ha szokatlan megjelenése, vagy simulékony természete egy öszinte „de jó”-t kihoz a vendégből, máris megérte.

Melyik serkentőszer csúszik jobban munka mellé: kávé vagy tea? Esetleg rum?
Ginko biloba, a sencha, matcha, lapacho, lapsang suchong.

Hogyan és mi által tudsz továbblendülni, ha elakadtál egy folyamat során?
Őszintén szólva nem jellemző, hogy elakadnék egy folyamatban. Mármint ami a tervezést illeti. Persze mindenkinek szüksége van környezetváltozásra, meg friss levegőre. Ezt időről időre meg kell ejteni. Többnyire amikor már zsong a fejem.
Ilyenkor érik a szivaccsá alakult elmét az új, váratlan hatások, ahogy egy csuklós-busz, egy madárszárny, egy pocsolya, vagy a napkorong csíkká torzuló reflexiójának részlete pattintja helyre a hiányzó puzzle darabot. Kizárólag a fáradtság szokott gátat szabni a kreatív patadübörgésnek. Olyankor egyszerűen csak elterülök.

Hallgatsz-e zenét, esetleg rádiót munka közben? Ha igen, mit? Ha nem, akkor?
Igen, a zene az kell. Vagy zaj. Bármi, ami hangosabb, mint a fejemben zúgó kakofónia. A rock vonalat preferálom, de el szokott szabadulni a klipekkel teletöltött megosztó oldal és a pörgésbe bármi befolyik.
Sokszor zene helyett inkább stand up comedy-t hallgatok, az angolszász vonalról.

Mi hiányzik leginkább az asztalodról, hogy jobban menjen a munka? Minek örülnél igazán?
Hát, egy térkapu-aktiváló gombnak örülnék. Ha időben is programozható lenne, az egy csomó megvalósulatlan ötletnek adna pólyát.
Még nem használtam, de kipróbálnék egy rajzpadot, ami digitalizálja a vonalaimat.

Laciról, munkáiról többet (és esetleg a fenti képletes fogalmazás megértéséhez támaszt is) itt találhatsz:
www.feszekreszek.hu