A Hold című tányér alakú kerámia a sötét, szürkés árnyalatok finom játékára épül, ahol a felületen megjelenő foltok és vonalak a holdfelszín krátereinek és fény-árnyék váltakozásának absztrakt lenyomatát idézik. A redukciós égetésből fakadó mély tónusok és füstnyomok tovább erősítik ezt a kozmikus hatást: mintha a tárgy maga is egy égi test darabja lenne. A felület organikus mintázata nem pusztán dekoráció, hanem a hold ősi szimbolikájának hordozója. A hold a ciklikusság, a változás és a belső ritmus jelképe – az a lassú, meditatív pulzálás, amelyhez az ember ősidők óta igazítja álmait, reményeit és lelki útját. A kerámia szürkés foltjai a fény és sötétség örök váltakozását jelenítik meg, a vonalak pedig a belső táj térképei: a gondolatok, érzések és csendes felismerések útvonalai. A Hold így egyszerre tárgy és spirituális jel: a befelé figyelés, az elcsendesedés és a belső fény keresésének kerámiába sűrített formája. A nézőt arra hívja, hogy megálljon egy pillanatra, és a felület finom rajzolatában saját belső holdfényét is felismerje.