Negatív tér, interjú / Varga Gábor Ákos

Amikor megnyitottunk utolsó kiállításunkat, nem számítottunk arra, hogy hamarosan be is kell zárnunk.
Hogy ne maradjon megválaszolatlan kérdés, interjún kérdeztük meg a kiállítóinkat munkájukról!
Harmadik válaszadónk: Varga Gábor Ákos

Kinek a nappalijában szeretnéd legszívesebben viszontlátni a fotóidat?
Igazából nem gondolom, hogy bármilyen úgymond ismert ember érzékenyebb lenne egy bármilyen műalkotásra, mint egy "alapból" érzékeny befogadó személyiség. Meg amúgy is amolyan kultúrmisszionista vagyok, szóval a legpontosabb válasz, hogy bárkinek a falán szívesen látom a képeimet, aki érzékeny rájuk, akit elgondolkodtat, és akinek örömet okoz ránézni... Persze egy elismert konzulens, vagy kurátor pozitív visszajelzése minden alkotó embernek jól esik és inspirálólag hat, de én a hétköznapi emberek tetszésének talán még jobban örülök... Na jó, mondjuk ha André Kertész, vagy Cartier-Bresson élne és egy képemre mondjuk akár csak elismerően bólintana egyet, az biztosan nagyon sokat jelentene.

Mi a nehezebb: a megfelelő pillanatot elkapni - vagy kiállítás előtt válogatni az elkészült képekből?
A fotográfia mint műfaj jellegzetessége, hogy a képek válogatása is az alkotói folyamat részét képezi. Nekem az érdekes látványok és helyzetek keresgélése, különleges emberi szituációk megtalálása mindig egy játékos folyamat. A képek válogatása viszont bizony nehezebb dolog, sokszor küzdök magammal, hogy melyik képet állítsam ki, melyik maradjon ki, főleg ha ugyanarról a témáról több hasonló felvételt is készítettem.

Mikor készült Rólad utoljára felvétel, és azt ki készítette?
Rólam legutóbb, mint napjainkban legtöbbünkről, valamilyen családi eseményen készült kép, melyet valamelyik közeli családtagom készített. Ha valamilyen célból kell egy normálisabb fotó rólam, akkor se csinálok nagy ügyet belőle, beállítom a gépet, és megkérek valakit, hogy nyomja meg a gombot. Viszont egy újabb, számomra is érdekes kihívás, egy közeli barátom néhány kisebb videós projektje, melyben szereplőként vettem részt, kimondottan izgalmas volt átállni a kamera másik oldalára és más által ábrázolva viszontlátni magam.

strong>+1 kérdés: Hol lennél most leginkább - ha máshol lehetnél?
Szemlélődve jönni-menni a világban, nekem mindig egy kimondottan izgalmas helyzet. Nem titkolom, szeretek utazni, vagy akár csak úgy céltalanul "lötyögni". A kiállítás címe is arra a jóleső "turista érzése" utal, mely új helyek felfedezésének izgalmát jelenti. Nem egy konkrét hely megtekintése a cél, hanem maga az utazás, a pillanatnyi élmények, apró kalandok, az emberi helyzetek átélése az amitől ilyenkor az ember szellemileg feltöltődik. Ahogy azt már korábban többen többféleképpen megfogalmazták: úton lenni sokszor fontosabb, mint végül megérkezni. Ez persze profánabb, filozófikusabb, vagy akár vallásos szemlélettel is értelmezhető. Én képeim által próbálok egyfajta személyes értelmezéssel szolgálni.
Hogy konkrétan hova indulnék akár holnap, ha lehetne? Azt hiszem Japánba. Soha nem jártam még ott, de nagyon érdekes, sokszínű helynek képzelem. Szélsőséges, sokszor tabudöntögető kultúrájával keveredő high tech technológiájával engem nagyon kíváncsivá tett ez az ország, és különleges népe. Arról nem is beszélve, hogy az autómtól a fényképezőgépemig rengeteg személyes tárgyam ott készült, vagy ott tervezték.