Meixner-Hegyi Etelka

Nyár van, fagyi, és fröccs, és függőágy, és fesztiválok.
Vajon mit csinálnak ilyenkor a FISE-tagok? Mini-interjú sorozatunkban ezt igyekszünk feltérképezni.

Elsőként MEIXNER-HEGYI ETELKA porcelántervező művész válaszait olvashatjátok:

Ha nyár – akkor pihenés?
Igen, sőt télen is. Egy olyan családi házban élek, ami korábban nyaralóként funkcionált. A „hétvégi ház” feelinget megőriztük, örök figyelmeztetés, hogy ne hajszoljam túl magam.

Hegy vagy vízpart?
A hegy adott, (Bakony) így nyáron Balaton, északi part, szűkebben nádas.

Hogyan-mivel-kivel frissülsz a hőségben?
A fenti kérdésben már félig megválaszoltam, a fiammal újabb hobbink a vízimadarak észrevétlen megközelítése a balatoni nádasban. Tiszta Tüskevár.

Mit nem hagynál ki semmi pénzért a nyári események közül?
Artplacc Tihanyban, Pihenés a Páskom cottage-ban (ez egy új csúcs szálláshely szülőfalumban, mely az újságírókat furcsa szóösszetételek megalkotására inspirálja, mint például a „falusiluxusdizájn” ) és a nyár vége felé talán némi Adria.

Mi a legtutibb nyári tárgyad – kiegészítőd?
Idén mindenképpen saját alkotások, a legújabb vizes-falatkás tálkáim egyre jobb vízfodrozódásokkal és hitelesebb medenceszínekkel. A kép önmagáért beszél, nézzétek a bal oldali tálban és felette a csobbanást, szinte egyformák!

Lesz még szezon, ide is nézhettek: http://eccehome.eu

Mutasd az asztalod, én megmondom!
munkaPAD rovatunkban bemutatjuk hol és hogyan dolgoznak tagjaink, elmesélik és megmutatják hol lesz az ötletből terv, a tervből tárgy, termék, alkotás, és ehhez a folyamathoz mi minden egyéb társul még.

Legfrissebb pad-mutatónk: BERGOVECZ LÁSZLÓ, formatervező

Mikor tudsz a legjobban dolgozni? Melyik napszak a legtermékenyebb számodra?
Elméletben állandóan „dolgozom”, de azt hiszem az éjszaka a legkreatívabb időszakom. A „mikor nem szeretek dolgozni”-ra tudnék olyasmit mondani, hogy: „aki reggel 8 óra előttre időzít velem találkozót, az önző és nincs tekintettel az éjszaka burjánzó gondolatok és zsengék szárba szökkentésére...

Melyik a tervezés-kivitelezés során legtöbbet használt tárgyad?
A tervezés több periódusra bontható, és amikor már tárgyakkal babrálok, az már a sokadik lépés. Persze értem, hogy az íróasztal körüli elemeket kellene elemeznem. Vékonyhegyű ceruzák illetve filcek az ideálisak nekem a skiccelésekhez. Ezek az ötlet-rögzítések a legritkább esetben törekednek a szépségre. *(Ezt mindjárt megmagyarázom miért.) Ilyenkor mindig a karnyújtásnyira van a mérőszalag. Folyamatosan ellenőriznem kell, hogy a forma és annak méretei mennyit eszik ki az anyagból és az milyen negatív formát eredményez, amiből újra pozitív formát generálok.
Na de persze van nálam papírvágó kés, modellező karton - konkrétan az egér, a laptop mellett vágómatracon siklik, hogy ne kelljen messzire mennem, mikor nyiszálok. Lássuk csak, mit hagytam ki. Általában különböző logikai játékok részei/egésze van a kezem ügyében, hogy az egymásba kapcsolódó elemek térben tartsák az agyamat – síkban jobban kiterjedő elemeknél hajlamos vagyok elfeledkezni vastagságról, ami az adott tárgy ’Z’ tengelyén van.
Az utolsó, a favágás előtti szakasz - nekem is a laptopon zsizsereg. Ott kell miniméterre’ (műhelyzsargon) kiosztani a marószerszámokat.

* Vigyáznom kell, hogy nehogy beleszeressek egy jó rajzba, és ne az ötlet vezérelje a megcsinálni akarást.

Mi inspirál leginkább?
A humor. A hatása annak, amit csinálok. A váratlanság. Az újszerűség. A lelkesedés.
Az inspirációnak az a része, ami a tárgyra vonatkozik: az adott igény kielégítéséből vagy egy probléma megoldásából indul ki. De a vicces, hogy hiába készül el egy tökéletesen funkcionáló tárgy, önmagában még nem okoz élvezetet a használata, látványa - vagy éppen látványának hiánya. Meg kell, hogy szülessen egy kapocs köztünk. A tervező a tárgy és a használó háromszöge.
Ami tárgy és a használó között kialakul, egy dialógus. Olyan dolgokról árulkodnak, amiről nem beszélgetnek az egzisztenciájuk létrehívásakor. Tehát ha a termék „olcsó”, akkor az valójában drága:
- Valaki valahol legyártotta éhbérért – kizsákmányolás, aminek a jelenléte egyáltalán nem civilizált.
- A termék alapanyaga melléktermék és/vagy mérgező elemeket tartalmaz. Ezekhez többnyire könnyen hozzájutunk, áruház jellegű helyeken fellelhető használati tárgyak. Többnyire gyorsan elhasználódnak (előre tervezett ritmusban) és a hulladékká válásakor újabb problémát okoz a planétának.
- Vagy a DIY romantikától átitatott, durván kezelt felületek. (Ennek persze van mesterfoka, de azt már megint nem sorolhatjuk az olcsó kategóriába.)
Ezeket mind valamilyen legitimitás követeli meg, de egy olyan meg nem célzott, ám az élettérben mégis visszhangzó párbeszéd, amivel nehezen akarnánk azonosulni.
Ezért hangsúlyozom a tudatosságot, amikor egy új beruházásra szánjuk el magunkat. Ez a gondolat inspirálta az egész kezdeményezésem. Érdemes tisztában lenni az anyagok életével az élettér előtt és az után. Bármi, ami toxikus hulladékká változik, ha már kikerül a lakásból, feltehetően toxikus tárgyként volt jelen.
A nyilvánvalóbb alaki, mind funkcionális, mind pedig esztétikai jelenléte egy tárgynak már teljesen más választási szempontokról tereferél.
A kialakításába determinált mozdulatokkal a tárgyak tánclépéseit fagyasztotta be az alkotó. Erre utal egy markolat vastag szakasza, vagy fogó nyílások, esetleg zsanérok, vagy mozgatásra szánt részek.
Ha szokatlan megjelenése, vagy simulékony természete egy öszinte „de jó”-t kihoz a vendégből, máris megérte.

Melyik serkentőszer csúszik jobban munka mellé: kávé vagy tea? Esetleg rum?
Ginko biloba, a sencha, matcha, lapacho, lapsang suchong.

Hogyan és mi által tudsz továbblendülni, ha elakadtál egy folyamat során?
Őszintén szólva nem jellemző, hogy elakadnék egy folyamatban. Mármint ami a tervezést illeti. Persze mindenkinek szüksége van környezetváltozásra, meg friss levegőre. Ezt időről időre meg kell ejteni. Többnyire amikor már zsong a fejem.
Ilyenkor érik a szivaccsá alakult elmét az új, váratlan hatások, ahogy egy csuklós-busz, egy madárszárny, egy pocsolya, vagy a napkorong csíkká torzuló reflexiójának részlete pattintja helyre a hiányzó puzzle darabot. Kizárólag a fáradtság szokott gátat szabni a kreatív patadübörgésnek. Olyankor egyszerűen csak elterülök.

Hallgatsz-e zenét, esetleg rádiót munka közben? Ha igen, mit? Ha nem, akkor?
Igen, a zene az kell. Vagy zaj. Bármi, ami hangosabb, mint a fejemben zúgó kakofónia. A rock vonalat preferálom, de el szokott szabadulni a klipekkel teletöltött megosztó oldal és a pörgésbe bármi befolyik.
Sokszor zene helyett inkább stand up comedy-t hallgatok, az angolszász vonalról.

Mi hiányzik leginkább az asztalodról, hogy jobban menjen a munka? Minek örülnél igazán?
Hát, egy térkapu-aktiváló gombnak örülnék. Ha időben is programozható lenne, az egy csomó megvalósulatlan ötletnek adna pólyát.
Még nem használtam, de kipróbálnék egy rajzpadot, ami digitalizálja a vonalaimat.

Laciról, munkáiról többet (és esetleg a fenti képletes fogalmazás megértéséhez támaszt is) itt találhatsz:
www.feszekreszek.hu

Mutasd az asztalod, én megmondom!
munkaPAD rovatunkban bemutatjuk hol és hogyan dolgoznak tagjaink, elmesélik és megmutatják hol lesz az ötletből terv, a tervből tárgy, termék, alkotás, és ehhez a folyamathoz mi minden egyéb társul még.

Aktuális munkapad-mutogatónk: CSALA SÁNDOR, grafikus

Mikor tudsz a legjobban dolgozni? Melyik napszak a legtermékenyebb számodra?
- Ha szabadkézzel rajzolok vagy festek akkor természetes fényben szeretek dolgozni. A műfény sok szempontból problémás. Számítógéppel a nap bármely szakában problémamentesen lehet dolgozni, de sokszor leginkább az esti, éjszakai órákban tudok elmélyülni a munkában.

Melyik a tervezés-kivitelezés során legtöbbet használt tárgyad
- A számítógép mellett rajzasztalon és festőállványon dolgozom.

Mi inspirál leginkább?
- A vágy, hogy minél jobb munkát csináljak, jobbat a korábbiaknál. Új technikák és megoldások kipróbálása, új utak keresése is inspirál. És természetesen más művészek alkotásai is.

Melyik serkentőszer csúszik jobban munka mellé: kávé vagy tea? Esetleg rum?
- Mióta nem ihatok tejet, csak vizet iszom.

Hogyan és mi által tudsz továbblendülni, ha elakadtál egy folyamat során?
- Erre nincs bevált módszer, stratégia. Agyalok a problémán és előbb-utóbb megszületik a megoldás, de előfordul, hogy a problémára való koncentrálás nélkül, váratlanul jön az ötlet, akár úszás vagy fogmosás közben. Szerencsés, ha sok idő van egy feladatra.

Hallgatsz-e zenét, esetleg rádiót munka közben? Ha igen, mit? Ha nem, akkor? 
- Igen, hallgatok zenét munka közben, bár már nem olyan gyakran, mint fiatalkén. Elég sokféle zenét hallgatok, bár az utóbbi években - ha már TV is van a közelemben - gyakran próbálok értelmes, hallgatható TV műsorokat keresni, de ez nem mindig sikerül. Persze időnként, bizonyos munkafázisokban csendre van szükségem.

Mi hiányzik leginkább az asztalodról, hogy jobban menjen a munka? Minek örülnél igazán?
- Tulajdonképpen megvan minden szükséges eszközöm a munkához. Bár ha jobban belegondolok, akkor egy A3-as szkenner jól jönne.

Több és további Sanyi munkájáról itt:
https://www.behance.net/sandorcsala

Pólya Zsombor 1.

MunkaPAD rovatunk aktuális válaszadója: PÓLYA ZSOMBOR, intermédia művész

Ebben a sorozatban bemutatjuk hol és hogyan dolgoznak tagjaink, elmesélik és megmutatják hol lesz az ötletből terv, a tervből tárgy, termék, alkotás, és ehhez a folyamathoz mi minden egyéb társul még.

Mutasd az asztalod, én megmondom! - Zsombor esetében azért elakadt a szavunk, mert munkapadként ő a saját fejét használja legtöbbet, ezt mutatja a két csatolt fotója is. Szerencsére neki nem akadt el a szava. Íme a válaszai!

Mikor tudsz a legjobban dolgozni? Melyik napszak a legtermékenyebb számodra?
A bioritmusom mostanában nagyon változó, de általában este, éjszaka vagyok aktív.

Melyik a tervezés-kivitelezés során legtöbbet használt tárgyad?
Mikor mi. Legtöbbet a számítógépet használom, de ötleteimet és gyors terveimet legtöbbször papírra vetem tollal. Van egy 6 éve tartó munkám, ahol minden nap bevonalkázok egy 5x5 cm-es négyzetet ceruzával. 5 mm-es vonalakat húzok úgy, hogy ne legyen átfedés sem hézag, tehát minden nap fogok ceruzát is a munkámhoz (és még valószínű sokáig fogok, mert ezt a gyakorlatot az egyik volt tanárom adta, aki azt mondta, hogy 3 hónap alatt el lehet érni, hogy teljes szürke, egyöntetű négyzetet kapjak, de a mai napig nem sikerült). Nincs különben kedvenc technikám, az ötlet, határozza meg a médiumot.

Mi inspirál leginkább?
Minden. Attól kezdve, hogy elindulok és megyek valahova a városban és különböző impulzusok érnek, vagy ha látok valamit a tv-ben vagy bóklászok a neten és befogadom a befogadhatatlan mennyiségű adatot.
Természetesen inspirálnak a kiállítások, pályázati témák, kortársak és ismerősök munkái.
Az egyik ötletem például kávéfőzés közben jött, de volt olyan, ami házibuliban, tehát tényleg minden.
Számomra meghatározóan fontos a beszélgetés, konzultálás. Sokszor előre tud lendíteni vagy egy új ötletet inspirálni.

Melyik serkentőszer csúszik jobban munka mellé: kávé vagy tea? Esetleg rum?
Ha munkáról van szó, akkor kávé és cola.

Hogyan és mi által tudsz továbblendülni, ha elakadtál egy folyamat során?
Ahogy írtam feljebb, leginkább a beszélgetések tudnak továbblendíteni, ha elakadtam. Illetve ami szerintem fontos, hogy csinálni kell mindig valamit és ötletelni. Mivel nincs olyan, hogy rossz ötlet, mert két kevésbé jó ötletből lehet egy jó, vagy egy rossznak hitt ötlet egy kis változtatással lehet nagyon “jó”.

Hallgatsz-e zenét, esetleg rádiót munka közben? Ha igen, mit? Ha nem, akkor?
Ha festek, akkor hallgatok zenét, de ez mindig hangulatfüggő. Ha a számítógépen dolgozom, akkor a tv van bekapcsolva, háttérzajnak.

Mi hiányzik leginkább az asztalodról, hogy jobban menjen a munka? Minek örülnél igazán?
Nehéz kérdés, mert szerintem elég egy papír és egy ceruza akármihez, mivel ha tervben már létezik egy munka, azt ugyanolyan műnek tekintem, mint a véglegeset. De ha muszáj mondanom valamit, akkor szeretnék egy saját műtermet, ami nem a szobám és kicsit nagyobb is (most 10 nm-en dolgozom), igaz ez nem tárgy, nem fér el az asztalomon. Ha asztal méretűt kell mondanom, akkor egy középformátumú és/vagy síkfilmes fényképezőgépre vágyom már régóta, akár stúdió felszereléssel.

Zsombor munkáiról továbbiakat itt tudhattok meg:
zsomborpolya.com
www.facebook.com/zsomborpolya

Kovács Csaba - at work.
Új sorozattal jelentkezünk, amelyben bemutatjuk hol és hogyan dolgoznak tagjaink, elmesélik és megmutatják, hol lesz az ötletből terv, a tervből tárgy, termék, és ehhez a folyamathoz milyen körülmények társulnak.
Első válaszadónk és bepillantást engedélyezőnk: KOVÁCS CSABA, fotográfus

Mikor tudsz a legjobban dolgozni? Melyik napszak a legtermékenyebb számodra?
Az asztalomnál az éjszaka kivételével bármely napszakban szeretek dolgozni. Talán a kora este a legideálisabb időpont. Azonban a fotóim nem a szobában készülnek, itt csak az előkészítés és az kész fotó feldolgozása zajlik. Az érdemi munka mindig valahol a "külvilágban" történik.

Melyik a tervezés-kivitelezés során legtöbbet használt tárgyad?
Természetesen a számítógép az, amit a képeim végső előállítására használok. Ugyanakkor ezeken az asztalokon készülnek az egyedi lyukkameráim is. Jelenleg az asztalon van néhány lyukkamerám sörös dobozból, likőrős dobozból és kisfilmes dobozból. Ezek egy része nem is olyan régen készült el, de van közöttük olyan is ami feldolgozásra vár. Ezek azok az eszközök, amelyekkel a képeimet elkészítem.

Mi inspirál leginkább?
A legfőbb inspiráció mindig valami újnak az előállítása. Izgalom, hogy a végeredmény eléri-e azt a célt amit kitűztem. Csalódni fogok e vagy boldog leszek, amikor egy üdítős doboz lyukkamerát 5 hónapos várakozás után kinyitok és meglátom a fotót? Újra kell e készítenem és várnom megint 5 hónapot, talán 1 évet erre a felvételre vagy megfelel az eredmény?
Ezen túl motivál még mások véleménye, legyen az akár pozitív vagy konstruktív jellegű kritika. Számít az, hogy mások hogyan látják azt, amit én belülről élek meg.
És nem utolsó sorban inspirál mások munkája. Amikor azt látom, hogy más művészek milyen szemmel nézik a világot.

Melyik serkentőszer csúszik jobban munka mellé: kávé vagy tea? Esetleg rum?
Fekete tea. Imádom! Egyéb serkentő szerrel nem élek. Még...

Hogyan és mi által tudsz továbblendülni, ha elakadtál egy folyamat során?
Néha jobb nem végig vinni egy folyamatot. Ilyenkor meg kell állni és hagyni egy, két, három napig. Amikor újra kezdek foglalkozni vele már teljesen másképpen látom. Persze lehet, hogy egy, két év múlva azt is másképpen fogom látni amit ma jónak gondolok.

Hallgatsz-e zenét, esetleg rádiót munka közben? Ha igen, mit? Ha nem, akkor?
Ez változó. Ha nagyon koncentrálok egy feladatra, akkor minden hang zavar. Amikor kicsit lazább a munkafolyamat akkor zenét, kabarét, stand up-okat szoktam hallgatni.

Mi hiányzik leginkább az asztalodról, hogy jobban menjen a munka? Minek örülnél igazán?
Nehéz kérdés. Azt hiszem talán még több egyedi formájú doboznak örülnék, amiből olyan lyukkamerát tudok építeni, hogy a végeredmény egyedi legyen. :)

Válaszolónkról továbbit-többet itt találhatsz: http://csaba-kovacs.com

Tóth Zoltán, ötvösművész válaszai. Villámkérdéseket tettünk fel néhány tagunknak, hogy lássuk/lássátok, mi minden volt tavaly!

1. Mi volt számodra a 2015-ös év legpozitívabb élménye?
Az Ékszerek Éjszakája Budapest rendezvény nagyszerű volt. Remek pozitív pörgés volt a részvétel. Jól meghatározható irány, pont, "részcél" volt.

2. És mi volt a legnagyobb bosszúsága?
Természetesen voltak bosszantó dolgok, de nem tudom eldönteni melyik volt a "leg". A bosszantó, de már elmúlt dolgok egyébként is súlytalanok lesznek.

3. Mi volt a leginspirálóbb dolog, ami 2015-ben történt Veled?
Egy privát, de értő megrendelő. Sok szempontból jókor talált meg. Az ékszer még készül.

4. Mi okozta a legnagyobb meglepetést az elmúlt év során?
Itt is nehéz a leget megtalálni. Bizonyára a sokféle elfogultság is befolyásol, de a "KONTAKT" pályázat fődíja sokat jelent(ett).

5. Milyen újdonságot próbáltál ki az elmúlt egy év során, és milyen tapasztalatot szereztél általa?
Úszva jutottam el egy szigetre.

6. Fogadalom 2016- ra / üzenet magadnak és másoknak a következő évre:
Összeszedettség, gyorsabb döntéshozás.

Weboldal: www.tothzoltan.com

Varga Dóra, üvegművész válaszai. Villámkérdéseket tettünk fel néhány tagunknak, hogy lássuk/lássátok, mi minden volt tavaly!

1. Mi volt számodra a 2015-ös év legpozitívabb élménye?
A kisfiamnak, Somának sikerült jó bölcsit találni, és végre a párommal kettesben elmentünk nyaralni.

2. És mi volt a legnagyobb bosszúsága?
Szerencsére ilyen nem történt.

3. Mi volt a leginspirálóbb dolog, ami 2015-ben történt Veled?
A közös munka Korai Zsolt visual artist-tal.

4. Mi okozta a legnagyobb meglepetést az elmúlt év során?
6 év és egy gyerek után a párom megkérte a kezem.

5. Milyen újdonságot próbáltál ki az elmúlt egy év során, és milyen tapasztalatot szereztél általa?
Megtanultam eszperantóul.

6. Fogadalom 2016- ra / üzenet magadnak és másoknak a következő évre:
Nem kombinálok, nem gondolom túl a dolgokat

Dóra oldala: http://doravarga.com

Söptei Eszter textilművész válaszol. - Ránk is lecsapott az újév, aminek az elejéről nem hiányozhat a visszatekintés. Néhány villámkérdést tettünk fel néhány tagunknak, hogy lássuk/lássátok, mi minden volt tavaly!

Első válaszadónk: Söptei Eszter, textilművész

1. Mi volt számodra a 2015-ös év legpozitívabb élménye?
Az új honlapom, és a Boomeráng című kiállítás Szombathelyen a volt Írókéz Galérában, az utolsó kiállítás, és az hogy részt vehettem rajta.

2. És mi volt a legnagyobb bosszúsága?
Igyekszem a velem történő negatívumokat nem bosszúságként felfogni, azon szoktam ilyenek után gondolkozni, hogy mit tudok általa fejlődni.

3. Mi volt a leginspirálóbb dolog, ami 2015-ben történt Veled?
Origami, geometria, háromszögek. Meglepő módon az ötletek reggel félálomban jönnek, illetve fél ébredésben :) Nálam hatásos az "aludj rá egyet" dolog.

4. Mi okozta a legnagyobb meglepetést az elmúlt év során?
Az akácfavirág íze.

5. Milyen újdonságot próbáltál ki az elmúlt egy év során, és milyen tapasztalatot szereztél általa?
Az intézményvezetést. Még tart.

6. Fogadalom 2016- ra / üzenet magadnak és másoknak a következő évre:
Nem szoktam fogadkozni! Élek a lehetőségekkel.

Weblap: http://esztersoptei.uw.hu/index.html

FISE est - kitekintő

A FISE estek Előadássorozat előadása:
Benczik Judit mérnöktanár és Kanics Márta művésztanár élménybeszámolója a kéthetes angliai továbbképzésről
és Divattörténet 1600-2015 - a Bath-i Fashion Museum anyagának bemutatása.

2017. március 16. csütörtök 18.00
FISE Galéria

Mindenkit szeretettel várunk!

Az Erasmus+ KA1 mobilitási pályázat jó lehetőség a közoktatásban dolgozó pedagógusoknak, hogy fejlesszék szakmai, módszertani ismeretüket, kompetenciájukat. 2016 nyarán a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Modell Divatiskolája pedagógusai közül hatan sikeres Kitekintő-KÖzelíTŐ pályázatukkal vehettek részt két hetes külföldi továbbképzésen.

Projekt résztvevők: Benczik Judit ruhaipari mérnöktanár, Jakab Kata szabadidő szervező, Kanics Márta művésztanár, Lengyel Ildikó pszichológus, Pollák Erika bőripari szakmai tanár és Sándor Petra angoltanár.

Az est programja:
Benczik Judit, Kanics Márta: Project bemutatása:
Benczik Judit: Divattörténet 1600-2015 - A Bath-i Fashion Museum anyagának bemutatása

Színező - Dávid Attila

Tarka sorozatunkban arra kérjük a FISE-tagokat, hogy egy választott színre komponálva rendezzenek össze személyes installációt a körülöttük található tárgyakból, ezt fotózzák le, és a képen szereplő valamely tárgyról meséljenek el egy történetet.
-----------------------------------------------------------------------------------------

Játékos: Dávid Attila Norbert ötvösművész

Szín: Piros, vörös.

Indoklás: Tárgyaimban sokszor szerepel ez a szín és a műhelyemben körülnézve kiderült, hogy gyakran előfordul a felhasznált anyagok és szerszámok között is.

Fő tárgy: A rácsok mögött levő piros szíves ezüst nyakék, piros selyemzsinóron… Szívbörtön a címe.

Ennek sztorija: Egy Valentin napi kiállításra készült a tárgy a Sterling Galériába… az értelmezhetősége kettős, mint a Valentin napnak. Amennyiben azt mondom, hogy: „börtönben van az én szívem”…, vagy azt mondom, hogy: „rabul ejtették a szívem”… más-más értelmet nyer a tárgy. Mindenkinek érzése szerint.

Attila munkáiról itt láthattok többet: https://www.facebook.com/oneartisanjewelry

KIMAGU_munkaPAD

KIMAGU munka közben

Mutasd az asztalod, én megmondom!
munkaPAD rovatunkban bemutatjuk hol és hogyan dolgoznak a FISE tagok, elmesélik és megmutatják hol lesz az ötletből terv, a tervből tárgy, termék, alkotás, és ehhez a folyamathoz mi minden egyéb társul még.

Válaszadónk ez alkalommal: KISS MÁRTON GYULA alias KIMAGU, grafikus, illusztrátor

Mikor tudsz a legjobban dolgozni? Melyik napszak a legtermékenyebb számodra?
Valószínű nem lesz meglepő, de főleg az esti, éjjeli időszak az, ami a legmegfelelőbb számomra a munkához, alkotáshoz. Csend van, nyugi van, a fókusz az éppen aktuális folyamatra terelődik, viszont tény, hogy amióta főállásban dolgozom nappal, így akkor is tudnom kell teljesíteni, szóval éjjel–nappal aktív vagyok.

Melyik a tervezés-kivitelezés során legtöbbet használt tárgyad?
Ez változó: van, hogy tradicionális technikákat használok előzetesen vázlatoláshoz, van, hogy egyből gépen tervezek, de tény, hogy a legtöbbet használt tárgyam a Wacom táblám.

Mi inspirál leginkább?
Minden inspirál, úgy gondolom, hogy nyitott szemmel járok és keresem azokat a hatásokat, amiket szívesen használok fel a munkáimhoz. A fotózás, a divat, más művészek munkái, az építészet, közélet, filozófia, a természet, zene és még sok más. Nem tudnék kiemelni semmit jobban. Elég sok időt töltök naponta a Behance és más online galériák, vagy Pinterest bújásával.

Melyik serkentőszer csúszik jobban munka mellé: kávé vagy tea? Esetleg rum?
Nem használok ilyesmiket, maximum csak az ízük kedvéért.

Hogyan és mi által tudsz továbblendülni, ha elakadtál egy folyamat során?
Egy dolog biztos, ha elakadok, akkor nagyon nehezen lendülök tovább, vagy tovább sem lendülök, és másba fogok. Ezen változtatni szeretnék a jövőben. Ha mégis sikerül, akkor általában annak köszönhető, hogy kiszakadásképpen mozogni megyek, és ez felfrissít, „reset”-el annyira, hogy tudjam folytatni ott ahol megakadtam.

Hallgatsz-e zenét, esetleg rádiót munka közben? Ha igen, mit? Ha nem, akkor?
Rádiózni nem szoktam, de a zene az alapvető. Többé kevésbé megtanultam már tudatosan használni a zenét, mint inspirációs forrást, és nagyjából tudom, egy adott téma megvalósításánál, mely zene segít egy jobb hatást elérni és mely az, ami akkor éppen fékez vagy túlpörget. Nehéz lenne és hosszú, ha elmondanám, miket hallgatok, de jellemzően erős hangulatú zenék szólnak, legyen szó lassabb vagy gyorsabb ütemekről. Elektronikus zenétől kezdve a metal és rock vonalon át, akár a nyolcvanas évek szintipop zenéjéig mindent meghallgatok. Jellemzően a rádióbarát zenék nem érik el az ingerküszöbömet.

Mi hiányzik leginkább az asztalodról, hogy jobban menjen a munka? Minek örülnél igazán?
Azt hiszem, egy nagyobb asztal lassan elkélne, de aminek igazán örülnék, az egy Wacom Cintiq tábla! :)

Marciról és munkáiról itt tudhatsz meg többet: https://www.behance.net/Kimagu

A kiállítást 2016. október 18-án kedden 18 órakor, prof. Nagy Márta keramikus, a PTE Művészeti Kar MAMI Kerámia Tanszékének vezetője nyitja meg.
Megtekinthető 2016. október 28-ig, hétfőtől-péntekig 13-18 óra között.

Kerstin Abraham: ALAP-RAJZ - 2016

Kerstin Abraham német képzőművész, Berlinben született. Szobrokra és rajzokra épülő installációkkal foglalkozik. Munkásságának egyik állandó eleme a kerámia, amelyet anyagként és médiumként is alkalmaz, a másik állandóan jelen lévő vizuális referencia a műveiben a szín. Az utóbbi néhány évben a poszt-indusztrializmussal kapcsolatos témákat vizsgálta és jelenítette meg a művészeti kutatásai során. Jól ismert, milyen mélyreható változásokat hozott a 19. század végétől induló korszak az életünkben, mit vesztettünk azáltal, hogy a rendkívülien megerősödő iparosodás minden kulturális értéket maga alá gyűrt és mélyrehatóan átalakított.

Kerstin Abraham rendkívül érzékenyen viszonyul az új poszt-indusztriális kultúra jeleihez, amely Európa millenniumának esztendeitől kezdve virradt ránk, és vált Európa fejlődésének erejévé. Újra azt éljük át, hogy a kulturális értékeink, amelyek egyszer már az iparosodás által megváltoznak, most újabb változáson mennek keresztül. A művészt a folyamat és az alkotás lehetőségei foglalkoztatják – mi hozható létre a technológiai lehetőségeknek a mostani gazdagságában, milyen nyomot hagyhat az emberi kéz ma a világban. Az újságok-papírok kora lassanként elenyészik. Tudjuk, nincs semmi elaggottabb, mint egy tegnapi újság.

A mi kultúránk az ipari technológiáknak a mindennapi életünkbe való beépülése következtében jött létre. Ez tehát egy kulturális keretben megvalósuló folyamat, illetve annak az anyagi manifesztációja, az anyag és a metafora viszonyának vizsgálata az anyag oldaláról. Kerstin Abraham tárgyai, az újságol és tányérok e viszony művészi manifesztumai, ezeket mutatja be a metaforikus installációkban, az ALAP-RAJZ című kiállításon. ( A kiállítás DRAWING ON GROUND / AUF UNTER GRUND ZEICHNEN címmel került be a nemzetközi művészeti sajtóba)
Természetesen mindnyájunk számára ismert az újságpapír sok-sok felhasználása, a csomagolástól kezdve oly sok minden, kitömhetünk valamit papírral, alátehetjük, hogy ne billegjen, szigetelhetünk vele és akár el is égethetjük. Kerstin Abraham számára ez a papír a lehető legalkalmasabb felület a rajzoláshoz. A tegnapira való írás és rajzolás (a megelőző nap által biztosított alap) a művész számára metafora.
A palimpszeszt az eredeti üzenet átírása, ami által valami új keletkezik. Az új beírások interakcióba lépnek az alapot adó szöveggel. Az egyszeri és megismételhetetlen rajz kontrasztot alkot az újság tömeges jellegével. Ha napilapokra rajzol, a művész unikátokat hoz létre, amely egy naptár karakterjegyeit veszi föl, zaz olyan naptárak jönnek létre újra meg újra, amelyek mindennapi kultúránk bejegyzései.

A palimpszeszt tovább alakul, papírból kerámia felületté lesz, azt firtatva, miféle rokonság képzelhető el a rajz és a mintázat között. Hogy lehet az egyedi kép elemeit alkalmazni a leggyakrabban használt tárgyaink egyikén, a tányéron. Vajon azáltal, hogy egy sorozat-gyártott tárgyon jelenik meg egy egyedi kép rajzi eleme, a vizuális jelenség mintázattá válik, pusztán azáltal, hogy a tárgy hat rá? Ehetünk mi ebből a tányérból, amely egy művész egyedi alkotása, s nyitott az alkotó kéz érintése iránt?