Kerámia - Porcelán

szabo_edit

Sitting Cloud / Floating Rock
Szabó Edit kiállítása
Megnyitó: 2017. május 22. 18 óra

Claude Monet Tavirózsák sorozata inspirálta Szabó Edit legutóbbi műveit, melyeket először mutat be a publikumnak a FISE Galériában.
Monet átiratban készült szobrászi minőségű növénytartók felidézik a festő gyönyörű kertjét Givernyben. Miközben a tárgyak a vízhez kötődő kapcsolatunk sokszínűségét megmutatva válnak személyessé, belső kertünk elemeivé.

A kiállítást megnyitja Oltai Kata kurátor, művészettörténész

Megtekinthető: 2017. június 9-ig
hétfőtől péntekig: 13:00 és 18:00 óra között

Knetik Dóra

Nyár van - még egy kicsit.
Úgyhogy itt még folytatódik a nyári ujjongás, ugrándozás, un-unatkozás.
(A bejegyzést nem támogatta senki.) (Pedig igény lenne rá!)

Ezek itt Knetik Dóra, keramikus válaszai.

Ha nyár – akkor pihenés?
Sufni renoválás.
Hegy vagy vízpart?
Sufni.
Hogyan-mivel-kivel frissülsz a hőségben?
Unicum a sufniban, slag a kertben.
Mit nem hagynál ki semmi pénzért a nyári események közül?
22 fokban a 18 fokos Dunában úszni a kacsákkal, persze utána egy unicum (+ egy 5 fokos sör, hogy nyáriasabb legyen az élmény).

Mi a legtutibb nyári tárgyad – kiegészítőd?
A csatolt képen a megfejtés.

https://www.behance.net/doraknetik

Meixner-Hegyi Etelka

Nyár van, fagyi, és fröccs, és függőágy, és fesztiválok.
Vajon mit csinálnak ilyenkor a FISE-tagok? Mini-interjú sorozatunkban ezt igyekszünk feltérképezni.

Elsőként MEIXNER-HEGYI ETELKA porcelántervező művész válaszait olvashatjátok:

Ha nyár – akkor pihenés?
Igen, sőt télen is. Egy olyan családi házban élek, ami korábban nyaralóként funkcionált. A „hétvégi ház” feelinget megőriztük, örök figyelmeztetés, hogy ne hajszoljam túl magam.

Hegy vagy vízpart?
A hegy adott, (Bakony) így nyáron Balaton, északi part, szűkebben nádas.

Hogyan-mivel-kivel frissülsz a hőségben?
A fenti kérdésben már félig megválaszoltam, a fiammal újabb hobbink a vízimadarak észrevétlen megközelítése a balatoni nádasban. Tiszta Tüskevár.

Mit nem hagynál ki semmi pénzért a nyári események közül?
Artplacc Tihanyban, Pihenés a Páskom cottage-ban (ez egy új csúcs szálláshely szülőfalumban, mely az újságírókat furcsa szóösszetételek megalkotására inspirálja, mint például a „falusiluxusdizájn” ) és a nyár vége felé talán némi Adria.

Mi a legtutibb nyári tárgyad – kiegészítőd?
Idén mindenképpen saját alkotások, a legújabb vizes-falatkás tálkáim egyre jobb vízfodrozódásokkal és hitelesebb medenceszínekkel. A kép önmagáért beszél, nézzétek a bal oldali tálban és felette a csobbanást, szinte egyformák!

Lesz még szezon, ide is nézhettek: http://eccehome.eu

Válogatás az Egyesület kerámia- és porcelántervező művészeinek munkáiból

Megnyitó: 2016. március 3. csütörtök
Helyszín: B32 Galéria és Kultúrtér, Trezor Galéria. 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.

A porcelánhoz és kerámia tárgyakhoz örököltünk különböző „előkoncepciókat”, különböző értékeket. Ezek olyan kategóriák, amelyeket már régről ismerünk, de mivel automatikusan kapcsolódnak a kerámiához, a porcelán tárgyakhoz, még nem értékként, vagy egyáltalán nem értékként kötünk a szilikát művészet alkalmazott tárgyaihoz. Olyan tárgyakat gyűjtöttünk össze a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület tagjainak munkáiból, amelyek ezeket az öröklött megközelítéseket használják fel, illetve lépik át. A design területén megjelenő, a hagyományos porcelán- és a kerámiához kapcsolódó kategóriák átlépésére példaként szolgáló designtárgyak.

A kiállítást megnyitja: Fazekas Ildikó design- és művészetmenedzser
Közreműködik: Mihály Gyula, a kiállított kerámia alapú akusztikus hangszerén

Kiállítók: Andrási Edina, Boldizsár Zsuzsa, Knetik Dóra, Kovács Máté, Lakatos Ábel, Mihály Gyula, Rejka Erika, Simon Zsolt József, Sütő Erika, Strohner Márton, Vágó Szilvia

Mutasd az asztalod, én megmondom!
Újabb asztalmustrával jelentkezik munkaPAD rovatunk, melyben bemutatjuk hol és hogyan dolgoznak tagjaink, elmesélik és megmutatják hol lesz az ötletből terv, a tervből tárgy, termék, alkotás, és ehhez a folyamathoz mi minden egyéb társul még.

Válaszadó: Máder Barnabás – porcelántervező művész

Mikor tudsz a legjobban dolgozni? Melyik napszak a legtermékenyebb számodra?
Este és éjszaka. Ekkor mindenki más alszik, vagyis nyugalom van, nem csörög a telefon és nincs semmi, ami kizökkentene a munkából. Főleg, hogy a telefon például mindig akkor tud megszólalni, amikor éppen könyékig gipszes, vagy agyagos vagyok, vagy éppen köt a gipszem és akkor minden percet ki kell használni a gyors munkához.

Melyik a tervezés-kivitelezés során legtöbbet használt tárgyad?
A tervezéshez a hagyományos módszert használom, vagyis a rajzok és főleg a szakrajzok ceruza, vonalzó és körző segítségével készülnek. Ha bonyolultabb íveket, vagy nagyon összetett dolgokat kell szerkeszteni, akkor néha marad a számítógép.
Kivitelezéshez a legtöbbet használt szerszámaim a citlingek, vagyis vékonyabb-vastagabb fémlapok, amikből van egy nagy halom és minden munkafolyamathoz, mozdulathoz megvan a kedvencem.

Mi inspirál leginkább?
Ez nagyon megfoghatatlan. A válasz tömören talán annyi, hogy bármi. Napi apróságok, egy-egy felfedezett részlet, vagy gyakorlati probléma. Volt már olyan is, hogy a politika adta az alapötletet. És nem hagyhatom ki a diákjaimmal való munkát, ahol szintén történnek inspiráló dolgok. Művésztelepen pedig a hangulat, az ott lévő kollégák, beszélgetések, hallgatások.

Melyik serkentőszer csúszik jobban munka mellé: kávé vagy tea? Esetleg rum?
Kávé és tea is előfordul. Kávé csak tejjel, tea pedig magában, cukor nélkül. Alkoholos pedig esetleg a befejezés után, ünneplésnek.

Hogyan és mi által tudsz továbblendülni, ha elakadtál egy folyamat során?
Ilyenkor szünetet kell tartani. Szemlélődni, csak nézegetni a munkát, vagy esetleg félretenni és valami teljesen mással foglalkozni. Időt szoktam adni a problémának, hogy letisztuljon, addig nem érdemes erőltetni a folytatást, amíg nincs minden részlet végiggondolva. Van, hogy öt-tíz perc elég, de olyan is előfordul, hogy napokat, vagy akár heteket kell rászánni a tisztázásra.

Hallgatsz-e zenét, esetleg rádiót munka közben? Ha igen, mit? Ha nem, akkor?
Általában rádiózni szoktam, beszélgetős adót hallgatok, ahol sok kultúra, tudomány s némi politika is napirenden van. Persze, ha belemélyülök, akkor fogalmam sincs, hogy éppen mi szól. Néha szoktam direkt zenét választani a munkához, főleg tervezéshez, vagy a gép előtt ülős dolgokhoz, ekkor mindig az adott hangulathoz szoktam választani.

Mi hiányzik leginkább az asztalodról, hogy jobban menjen a munka? Minek örülnél igazán?
Ugyan az én területem egy tradicionálisan manuális szakma, de azért egy 3d nyomtatót el tudnék képzelni az asztalom sarkán, vagy inkább mellette. Izgalmas dolgokat lehetne művelni vele, s azt gondolom, hogy a napi munkában is meg lehetne találni a szerepét, habár azt gondolom, hogy sok olyan dolog van, amit inkább nekiállnék megcsinálni a hagyományos módon, minthogy a számítógép előtt pötyögjek, hogy aztán nyomtathassak, mivel nem vagyok biztos benne, hogy gyorsabb volna. De ha már nagyot álmodhatok akkor talán lehetne kettő, egy gipsz nyomtatásához és egy agyaghoz. Na jó, ez már túlzás…

Továbbiak Barnáról és munkáiról:
www.maderbarna.hu

jetzt

A FISE Galéria szeretettel meghívja Önt és a barátait
A kieli Muthesius University of Fine Arts and Design, és a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar MAMI Kerámia Tanszék hallgatóinak

most/jetzt

című kiállítására.

Megnyitó: 2017. május 9-én kedden 18 órakor.
A kiállítást Ráthonyi Kinga keramikusművész nyitja meg.

Megtekinthető 2017. május 19-ig, hétfőtől-péntekig 13-18 óra között.

2016. őszén a németországi Multhesius Egyetem diákjai egy hetet dolgoztak közösen a PTE Művészeti Kar MAMI Kerámia Szak hallgatóival Magyarországon, Pécsett és Kecskeméten. A közösen eltöltött időszak alatt született művekből mutat be válogatást ez a kiállítás.

A kiállítást 2016. október 18-án kedden 18 órakor, prof. Nagy Márta keramikus, a PTE Művészeti Kar MAMI Kerámia Tanszékének vezetője nyitja meg.
Megtekinthető 2016. október 28-ig, hétfőtől-péntekig 13-18 óra között.

Kerstin Abraham: ALAP-RAJZ - 2016

Kerstin Abraham német képzőművész, Berlinben született. Szobrokra és rajzokra épülő installációkkal foglalkozik. Munkásságának egyik állandó eleme a kerámia, amelyet anyagként és médiumként is alkalmaz, a másik állandóan jelen lévő vizuális referencia a műveiben a szín. Az utóbbi néhány évben a poszt-indusztrializmussal kapcsolatos témákat vizsgálta és jelenítette meg a művészeti kutatásai során. Jól ismert, milyen mélyreható változásokat hozott a 19. század végétől induló korszak az életünkben, mit vesztettünk azáltal, hogy a rendkívülien megerősödő iparosodás minden kulturális értéket maga alá gyűrt és mélyrehatóan átalakított.

Kerstin Abraham rendkívül érzékenyen viszonyul az új poszt-indusztriális kultúra jeleihez, amely Európa millenniumának esztendeitől kezdve virradt ránk, és vált Európa fejlődésének erejévé. Újra azt éljük át, hogy a kulturális értékeink, amelyek egyszer már az iparosodás által megváltoznak, most újabb változáson mennek keresztül. A művészt a folyamat és az alkotás lehetőségei foglalkoztatják – mi hozható létre a technológiai lehetőségeknek a mostani gazdagságában, milyen nyomot hagyhat az emberi kéz ma a világban. Az újságok-papírok kora lassanként elenyészik. Tudjuk, nincs semmi elaggottabb, mint egy tegnapi újság.

A mi kultúránk az ipari technológiáknak a mindennapi életünkbe való beépülése következtében jött létre. Ez tehát egy kulturális keretben megvalósuló folyamat, illetve annak az anyagi manifesztációja, az anyag és a metafora viszonyának vizsgálata az anyag oldaláról. Kerstin Abraham tárgyai, az újságol és tányérok e viszony művészi manifesztumai, ezeket mutatja be a metaforikus installációkban, az ALAP-RAJZ című kiállításon. ( A kiállítás DRAWING ON GROUND / AUF UNTER GRUND ZEICHNEN címmel került be a nemzetközi művészeti sajtóba)
Természetesen mindnyájunk számára ismert az újságpapír sok-sok felhasználása, a csomagolástól kezdve oly sok minden, kitömhetünk valamit papírral, alátehetjük, hogy ne billegjen, szigetelhetünk vele és akár el is égethetjük. Kerstin Abraham számára ez a papír a lehető legalkalmasabb felület a rajzoláshoz. A tegnapira való írás és rajzolás (a megelőző nap által biztosított alap) a művész számára metafora.
A palimpszeszt az eredeti üzenet átírása, ami által valami új keletkezik. Az új beírások interakcióba lépnek az alapot adó szöveggel. Az egyszeri és megismételhetetlen rajz kontrasztot alkot az újság tömeges jellegével. Ha napilapokra rajzol, a művész unikátokat hoz létre, amely egy naptár karakterjegyeit veszi föl, zaz olyan naptárak jönnek létre újra meg újra, amelyek mindennapi kultúránk bejegyzései.

A palimpszeszt tovább alakul, papírból kerámia felületté lesz, azt firtatva, miféle rokonság képzelhető el a rajz és a mintázat között. Hogy lehet az egyedi kép elemeit alkalmazni a leggyakrabban használt tárgyaink egyikén, a tányéron. Vajon azáltal, hogy egy sorozat-gyártott tárgyon jelenik meg egy egyedi kép rajzi eleme, a vizuális jelenség mintázattá válik, pusztán azáltal, hogy a tárgy hat rá? Ehetünk mi ebből a tányérból, amely egy művész egyedi alkotása, s nyitott az alkotó kéz érintése iránt?