Porceland - Botos Balázs keramikusművész kiállítása 06.30. 18h

Kiállítást megnyitja: Novák Piroska design-és művészet teoretikus
Megnyitó: 2021. június 30-án szerda, 18 órakor.

Megtekinthető 2021. július 9-ig, hétfőtől-péntekig 13-18 óra között. A még fennálló járványhelyzethez igazodva előzetes értesítés alapján várjuk az érdeklődőket. Bejelentkezés, pontos időpont megjelöléssel, legkésőbb a tervezett látogatást megelőző napon: iroda@fise.hu címen.

A kiállítás látogatásakor maszk viselése kötelező!

Botos Balázs Budapesten él és dolgozik. A Nyugat Magyarországi Egyetemen végezte tanulmányait, itt szeretett bele a kerámiába. Olyan tárgyakat tervez és készít főleg porcelánból, amik megmelengetik az emberek szívét. A használhatóság nagyon fontos a tervezési folyamatban, az „egy kis plusz” mellett, amit mindig belerak tárgyaiba. Az „otthonos érzés” és felfedezés izgalma, egyszerre van jelen a munkáiban. Ezt a világot mutatja be Balázs Porceland című kiállítása.

MEGNYITÓ
(Elhangzott a kiállítás megnyitóján, 2021. június 30-án)

A keményporcelán európai feltalálását (1708) megelőzően sokan úgy tartották az öreg kontinensen, hogy Kínában, a porcelán hazájában, minden e titokzatos és gyönyörű matériából, „fehér aranyból” van. Csodálatos, egzotikus, gazdag és törékeny távoli-keleti világról ábrándoztak eleink. Talán e ma már naiv és túlzó fantázia felől is értelmezhetjük a 16. és a 18. század között népszerű arisztokratikus műfajt, a porcelánkabinetek jelenségét. A porcelánkabinetek nem csupán a fejedelmi és arisztokrata porcelángyűjteményeknek helyet adó, azt őrző és bemutató kincseskamrák voltak, hanem olyan díszes terek, ahol gyakran a falakat, a tartókonzolokat, a kandallókat és a bútorokat is vékony porcelánlapokkal burkolták be. A luxusnak és státusszimbólumnak számító anyaghasználattal egyrészt a megrendelő társadalmi státuszát és vagyonát, másrészt a készítő, a kivitelező mesterségbeli virtuozitását reprezentálták. Így vált a képzelet valósággá. Botos Balázs kiállításán egy 21. századi porcelánkabinetbe tekinthetünk be, a tervező és alkotó letisztult, egyben sokszínű porcelánvilágába, egyedi mikrokozmoszába, ahol a legkülönfélébb műfajú és funkciójú tárgyak készülnek a legnemesebb szilikát anyagból.
E betekintés – a COVID-19 vírus okozta világjárvány következtében – hasonlóan exkluzív, mint a barokk-rokokó porcelánkabinetek esetében, ahová csupán a meghívott kiváltságosok léphettek be. Mi pedig előzetesen regisztrálunk, maszkot viselünk, és távolságot tartunk egymástól.
A pandémia időszakát Botos Balázs – a veszélyhelyzet és a korlátozások ellenére – hasznosan és tevékenyen töltötte: elővette, újragondolta és megvalósította fiókban lappangó terveit, webshop-ot indított, terméket fejlesztett, egyedi megrendeléseket teljesített, kiállításokon szerepelt, pályázott. A FISE Galériában, két éve megrendezett, 2019-es egyéni kiállítása óta számos új tárgyat alkotott, tudatosan építve, képviselve, menedzselve márkáját. Kevés hozzá hasonló tervezőt ismerek, aki egy személyben és ennyire jól végzi az előbb felsorolt feladatokat, önálló munkaköröket. Minderre, úgy vélem, azért képes, mert megfontolt, hiteles tervező, aki alázatos az adott feladattal és annak megrendelőjével, legyen az egy doktori kutatás poszterének grafikai megtervezése vagy egy hungarikum gyomorerősítő likőr díszcsomagolásának elkészítése. Azután itt az anyagok teljes körű ismerete és tisztelete, valamint az alkalmazott technikák körültekintő megválasztása, nem az öncélú dekorálás, hanem az adott célnak megfelelő, a legmegfelelőbb eszköz használatának jegyében. Az általános, univerzális designer gondolkodás és tervezői elvek mellett, a specializáció még a siker kulcsa, ami a minőségi gyakorlati megvalósítás, az önálló és precíz kivitelezés alapfeltétele. És az a valami, a plusz többlet, a blikkfang, ami karakteressé és felismerhetővé teszi Botos Balázs tárgyait.
Két évvel ezelőtt ezt a valamit a tárgyakba rejtett humorként határoztuk meg. A jelen tárlaton szereplő anyag esetében hangsúlyeltolódást figyelhetünk meg a konceptuális tárgyalkotás irányába. E megállapításomat két példával szeretném aláhúzni. Az első a Silhouette nevű új váza/vázák, amelynek/amelyeknek tervezésmetodikája is rendhagyó. Az év elején, egy álmos januári reggelen Balázs üzenete köszöntött a telefonom kijelzőjén. Ebben egy szokatlan kérést fogalmazott meg: rajzoljak egy vázát, olyat, ami először az eszembe jut erről a szóról. Hmm, kávé nélkül nem lesz egyszerű – ez volt az első gondolatom. Majd a második, hogy a váza szó egy muzeológus fejében foglalt fogalom, mert nem egy, hanem több száz váza formája ugrik be egyszerre, ha erre a tárgytípusra gondolok. Ezért nem is egyet rajzoltam. Végül egy klasszikus, csepp alakú formában egyeztünk ki a gyakorlatból kiesett, fásult, reszkető kis vázlataimból válogatva. A lényeget itt természetesen nem is a megszólított ismerősök sajtpapírokra firkantott váza-formái képezik, hanem a tervezői gondolat, ami a váza körvonalán túl, annak fogalmára, meghatározására kérdezett rá, és a váza „vázaságának” definícióját kutatta. Az eredmény egy váza-plasztika lett, ahol a gyakorlati-használati funkciót felülírja az alkotó intenciója és az autonóm szobrászi érték. A két darabból álló, mobil váza-felek egyik oldala durva, elnagyoltan kifaragott márvány-hatású, másik oldallapjuk simára csiszolt, finom felületű, biszkvit porcelán. Hogy a két felet/szeletet, miként helyezzük el, az ránk van bízva, összeillesztjük vagy szétválasztjuk, egymással szembe vagy háttal fordítjuk őket, teszünk-e beléjük virágot, vagy a formákat hagyjuk önmagukban érvényesülni – mind a mi döntésünk és választásunk. Ahogy a nézőpontunk is: honnan nézzük e tárgyakat, miként használjuk, minek tekintjük. Vázákat ábrázoló plasztikáknak, vázaként is használható plasztikáknak, díszvázáknak, amikbe vétek virágot tenni – a sor, az asszociáció, a játék még folytatható.
A másik példám a konceptuális irányra, Botos Balázs újabb ékszereinek köre, amelyekkel nem csupán a hazai, hanem a nemzetközi kortárs ékszertervezés területén is egyre eredményesebb. A 2020. évi Ékszerek Éjszakája Budapest 0- zero negative pályázati felhívására készült az Iceland széria, ami a környezetszennyezés és a globális felmelegedés ellen hirdetett zéró toleranciát. A hófehér jégsipkákat formázó bross és gyűrű a téma esztétizálásának módszerét használja, míg az anyagában feketére színezett verzióban, a szénbányák vagy az olajfoltokkal szennyezett természeti táj látványa drámai, drasztikus és elementáris hatású. A tervező tudatosan és érzékenyen használja az ékszer reprezentációs és kommunikációs funkcióját.
Ez az érzékenység, már-már szentimentalizmus jelenik meg most debütáló, A régi és a törött névre keresztelt bross-kollekciójában is. A gipszformák csiszolásához használt, pontosabban elhasznált kézi gyaluk fémreszelőit, hűséges munkaeszközeit mentette meg a kidobástól és használta fel újból. Megnemesítve, átlényegítve a rozsdás anyagokat, megalkotva ezzel a saját mesterségét hirdető, hordható cégéreit, céhjelvényeit. Egy valódi mesterember, aki saját maga önti formába ötleteit nem is tehet másként. Eszközei kincset érő ékszerek, melyek, ha ipari termékként végigszolgálták élettartamukat, annak végén elnyerik jutalmukat. A használati tárgyak életciklusa olyan narratíva, ami a kortárs művészeti ékszer szerteágazó, roppant szabadon kezelt területén is figyelemre méltó koncepció.
Botos Balázs tervezői és alkotói tevékenységéről, porcelánvilágának összetevőiről, jellemzőiről gondolkodva – különösen a Design Világnapja után – újra és újra a BurgHalle Művészeti és Design Egyetem¹ szilikát matériákra szakosodott terméktervező képzése jut az eszembe. A Halle-ban folyó oktatás világszerte ismert és elismert, számos professzor és hallgató körében vágyott és elérendő úticél. Ennek a képzésnek immár évtizedek óta egy rendkívül summás, szikár, igaz és mintaadó gondolat a mottója: „Working like a craftsman – thinking like a designer”.² Szabad magyar fordításban: Dolgozz úgy, mint egy kézműves mester, gondolkodj úgy, mint egy formatervező, designer. Vagyis, ahogy Balázs is teszi, kézművesként hiteles és biztos szakmai tudással, türelemmel és precizitással dolgozik, tervezőként letisztult, okos és érzékeny, karakteres, konstruktívan és játékosan újító. Ilyennek látom Botos Balázs, keramikus-designer, designer-keramikus világát, Porceland-et, azaz Porcelániát.

Novák Piroska
design- és művészet teoretikus

Jegyzetek
¹ Teljes, hivatalos nevén: Burg Giebichenstein Kunsthochschule Halle (Burg Giebichenstein University of Art and Design Halle).
² A képzés mottójának forrása:
https://www.burg-halle.de/en/design/industrial-design-ma/product-design-...  Hozzáférés: 2021. június 30.